Pakisztáni neve miatt diszkriminálták – az ingatlanközvetítőt 3000 euróra büntették Németországban
Egy pakisztáni származású nő Németországban azért nem kapott időpontot egy kiadó lakás megtekintésére, mert az ingatlanközvetítő a neve alapján elutasította a jelentkezését. Amikor azonban német névvel próbálkozott, azonnal sikerrel járt. A legfelsőbb bíróság most kimondta: a közvetítőnek kártérítést kell fizetnie.
Élénk vitát váltott ki Németországban a lakásdiszkriminációról szóló bírósági döntés
Az eset 2022 novemberében történt Németországban, Hessen tartományban, Groß-Gerau városában, ahol Humaira Waseem pakisztáni származású, de Németországban született nő lakáskeresés közben diszkriminációt tapasztalt; a jogvita az alsóbb bíróságokon át végül 2025-ben a német legfelsőbb bíróság, a Bundesgerichtshof döntésével zárult le Karlsruheban.
A legfelsőbb bíróság döntése, amely kártérítésre kötelezett egy ingatlanközvetítőt a lakáskeresés során alkalmazott diszkrimináció miatt, élénk társadalmi és jogi vitát indított el Németországban. A közbeszéd egyik központi kérdése az lett: megengedhető-e, hogy valaki más nevet használjon lakáskereséskor, ha ezzel a hátrányos megkülönböztetést kívánja bizonyítani.
Jogvédő szervezetek és bérlői érdekképviseletek üdvözölték az ítéletet, mondván: világos üzenetet küld a lakáspiac szereplőinek, hogy a név vagy a származás alapján történő kizárás elfogadhatatlan. Szerintük a döntés végre jogi eszközt ad azok kezébe, akiket eddig bizonyíthatatlan módon értek hátrányok.
Ugyanakkor kritikus hangok is megjelentek. Egyesek attól tartanak, hogy a döntés jogi bizonytalanságot teremt, és megnyitja az utat a „tesztelés” tömeges alkalmazása előtt. Felmerült az az aggály is, hogy a közvetítők és bérbeadók túlzott nyomás alá kerülhetnek egy amúgy is rendkívül feszült lakáspiacon.
A bíróság álláspontja szerint azonban a névvel végzett tesztelés nem megtévesztés, hanem jogszerű bizonyítási eszköz, amennyiben a cél a diszkrimináció feltárása. A döntés így nemcsak egy konkrét ügyet zárt le, hanem új határokat jelölt ki a lakáspiaci egyenlő bánásmód értelmezésében.
Újabb jogi mérföldkő: kártérítést kapott a lakáskeresés során diszkriminált nő
Aki már keresett albérletet Németországban, pontosan tudja, mennyire megterhelő és idegőrlő ez a folyamat — mondja Humaira Waseem. Hirdetési oldalakat böngészni, gyorsan reagálni a megfelelő ajánlatokra, és azonnal elküldeni a jelentkezést. Amikor azonban 2022 novemberében egy frissen feladott hirdetésre azonnal azt a választ kapta, hogy már nincs több megtekintési időpont, gyanút fogott.
A 30 éves nő elmondása szerint ki akarta zárni annak lehetőségét, hogy az elutasítás pakisztáni hangzású nevével függ össze. Ezért újabb megkeresést küldött, ezúttal német néven. Schneider, Schmidt és Spieß néven — ugyanazzal a foglalkozással és jövedelemmel — már azonnal kapott időpontot lakásmegtekintésre.
Waseem ezután kártérítést követelt az ingatlanközvetítőtől. A legfelsőbb bíróság pedig neki adott igazat. Az ítélet kihirdetésekor a tanács elnöke egyértelműen fogalmazott:
„Egyértelmű diszkriminációs esetről van szó."
Hangsúlyozta:
A közvetítőknek is be kell tartaniuk az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, hiszen ők jelentik azt a „szűk keresztmetszetet”, amelyen minden lakáskeresőnek át kell jutnia. A törvény célja — vagyis az etnikai származás miatti hátrányos megkülönböztetés megakadályozása — csak akkor valósulhat meg, ha a közvetítők is felelősségre vonhatók.
3000 eurós kártérítés a diszkriminációért
A decemberi tárgyaláson az ingatlanközvetítő jogi képviselője azzal érvelt, hogy ügyfele a lakástulajdonos megbízásából járt el, ezért nem őt, hanem a tulajdonost terheli a felelősség.
Waseem ügyvédje ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet: komoly joghézag keletkezne, ha a közvetítők diszkriminatív magatartása következmények nélkül maradna. A lakáskeresők ugyanis rendszerint csak a közvetítővel vagy a kezelőcéggel kerülnek kapcsolatba, nem pedig közvetlenül a tulajdonossal.
Egy dél-hesseni járásbíróság 2023 októberében még elutasította Waseem keresetét. A másodfokon eljáró tartományi bíróság azonban másként látta az ügyet, és 3 000 euró kártérítés megfizetésére, valamint az ügyvédi költségek megtérítésére kötelezte a közvetítőt. Mivel az érintett fellebbezett, az ügy a legfelsőbb bíróság elé került, amely most helybenhagyta a másodfokú ítéletet: a közvetítő köteles 3 000 euró kártérítést fizetni a diszkrimináció miatt.
„A lakhatás nem függhet előítéletektől”
A bérlőket képviselő országos szervezet (Deutsche Mieterbund) egyértelmű jelzésnek tekinti a döntést a lakáspiaci diszkrimináció ellen. Az elnök szerint az ítélet világosan kimondja:
Nincs helye hátrányos megkülönböztetésnek a lakáspiacon. A származás vagy a név nem lehet szempont a lakások kiadásánál. A lakhatás alapvető jog, amely nem függhet előítéletektől.
A szervezet üdvözli azt is, hogy a bíróság tisztázta a bizonyítási teher kérdését. Az ítélet kihirdetésekor hangsúlyozták:
Az a tény, hogy a különböző nevekkel beadott jelentkezések eltérő eredménnyel jártak, önmagában is elegendő jel arra, hogy hátrányos megkülönböztetés történt. Ilyen esetben a közvetítőnek kell bizonyítania, hogy mégsem sértette meg a jogszabályokat. Ebben az ügyben ezt nem tudta megtenni.
A „tesztelés” mint bizonyíték
Miután a német névvel beadott jelentkezés sikeres volt, Waseem az országos diszkriminációellenes hivatalhoz (Antidiskriminierungsstelle des Bundes) fordult. Ott hívták fel a figyelmét az úgynevezett tesztelési módszerre. Ennek lényege, hogy két személy jelentkezik ugyanarra a lakásra, akik csak egyetlen jellemzőben térnek el, például a nevükben vagy a nemükben. Az eltérő elbírálás bíróság előtt bizonyítékként szolgálhat. A legfelsőbb bíróság most ezt a gyakorlatot is megerősítette.
Az országos diszkriminációellenes biztos szerint az ítélet mérföldkő:
Mostantól jogbiztonsággal lehet ellenőrizni, hogy valakit a neve, vagyis a származása miatt utasítottak-e el. A közvetítők pedig nem bújhatnak többé a tulajdonosok mögé, ha diszkriminálnak.
A biztos egyúttal arra szólította fel a törvényhozást, hogy az egyenlő bánásmódról szóló jogszabály tiltsa meg a diszkriminatív lakáshirdetéseket is.
„Ez az ország az otthonom”
A Németországban született, Groß-Gerau városában élő felperes számára az eljárás érzelmileg is megterhelő volt.
„Ez az ország az otthonom, mást nem is ismerek” — mondta. Két gyermeke is itt született. „Annál fájdalmasabb megtapasztalni, hogy a nevem önmagában elég ahhoz, hogy másként bánjanak velem, még mielőtt egyáltalán megismernének.”
A perrel azt akarta világossá tenni, hogy ez nem pusztán „kellemetlen élmény” volt, hanem egyértelmű jogsértés, amely szembemegy azokkal az értékekkel, amelyeket a jogrendszernek védenie kell. Az ítélet után megkönnyebbültnek érzi magát.
„Óriási teher esett le a vállamról” — mondta. Ügye szerinte azt bizonyítja, hogy érdemes kiállni a saját jogainkért.
A legfelsőbb bíróság ítélete precedenst teremtett: a jövőben a közvetítők is felelősek a név vagy származás miatti diszkriminációért, és a „tesztelés” jogszerű bizonyíték lehet. Ez erős üzenet a lakáspiacon, de minden új ügyet egyedileg vizsgálnak, az ítélet nem garantál automatikusan kártérítést minden hasonló esetben.
Lakáspiaci diszkrimináció Németországban: gyakori, de nehezen bizonyítható
A Tagesschau beszámolt arról, hogy az SWR megszólaltatta a Mieterbund, a német bérlőszervezetek szövetségének elnökét, Rolf Gaßmannt, aki elmondta:
A név, a származás és az életkor miatti diszkrimináció a gyakorlatban gyakori a lakáspiacon. Becslések szerint a bérbeadók 41%-a tart attól, hogy bevándorlónak adjon bérleményt, az idősebb bérlők pedig gyakran azért ütköznek akadályba, mert a tulajdonosok a nyugdíjukat vagy fizikai képességeiket kérdőjelezik meg.
Gaßmann hangsúlyozta, hogy az érintettek gyakran nem a Mieterbundhoz, hanem az antidiszkriminációs hivatalokhoz fordulnak, és a szervezet tanácsokkal tud segíteni a diszkrimináció bizonyításában, például tesztelési módszerrel. A cél az, hogy a bérbeadók és közvetítők tudatosabban kezeljék előítéleteiket, és a lakáspiac mindenki számára nyitott legyen.
